Vissza a nyitó oldalra * Új kezdeményezés
2005. december 8.-i pécsi és 13.-i kaposvári találkozóinkról.
A Társaság a Balaton Akadémiáért Közhasznú Egyesület tagjaival
a Balaton Akadémia elmúlt két és fél éveinek programjairól, a következő év terveiről beszéltem, kérve javaslataikat.
Közhasznúsági jelentésünkben lesz majd alkalom ezeket részletezni, de néhány gondolatot most közzéteszek.
Elismeréssel nyugtázták a Keszthelyen töltött első három év - tervezettnél jóval több - rendezvényét, (A Kastélyban ezideig 27 alkalommal, a keszthelyi színházban egyszer, Budapesten, Kaposváron, Lendván 3-3 alkalommal és Pécsen találkozhattunk érdeklődő barátainkkal) az elképzeléseink szerint megvalósuló könyvkiadást, (Keszthelyen eddig 6 könyvet adtunk ki, s 2 könyvünk van nyomdában).
Pénzügyi feltételeink híján nem kezdtünk folyamatos felsőoktatást. Az OKJ képzésekre ill. a felsőoktatási együttműködésekre gondolok, s a szisztematikus felnőttoktatásra, esetleges másoddiplomás képzésekre.(Pályázatírás és közbeszerzés az Európai Unióban tárgykörű 4x 2 napos tanfolyamaink voltak)
A Balaton Akadémia Táj és Magyarságkutató Intézet alapításához, működtetésére (minimális fenntartási költsége évi 3 millió ft) nem kaptunk támogatást. Egyesületünk idén nyert először működési támogatást NCA pályázaton, a tagdíjbefizetés sok kívánni valót hagy maga után, munkánkat néhány támogatónk segítette, s több nyertes pályázatunk volt (programokra és könyvekre). Száznál több előadónk 8 országból –köztük húsz Kossuth és Széchenyi-díjas – a legkülönbözőbb tudományterületeket, művészeti ágakat képviselte, s átlag 45-50 fős hallgatóság előtt beszéltek. (A jelenléti ívek tanúsága szerint ezernél többen fordultak meg a közel 3 év alatt rendezvényeinken – túlnyomórészt az idősebb korosztályokból).
Ahogy Pécsen egyik kollégánk fogalmazta: nagyszerű idős tudósok, művészek, óriási lelkesedéssel beszélnek - kortársaiknak… A fiatalok nem mennek oda, ha odamennek nem is értik miért e hevület, egyre kevesebb középkorúnak, fiatalnak fontos, amit ezek a „szent emberek” előadnak. Meggondolkodtató szavak, súlyos ítélet. Válaszolni életünkkel, munkánkkal fogunk valamennyien – most csak néhány talán magyarázó személyes lábjegyzet:
1. Ez nem csak keszthelyi probléma, tapasztaltuk ezt a fővárosban is, s az általam ismert, látogatott rendezvények túlnyomó többsége (Berzsenyi Társaság rendezvények, Somogyiak Baráti Köre, Széchenyi Társaság, Magyar Örökség díjátadások, a Bethlen Gábor Alapítvány ünnepségei, az Írószövetség rendezvényei stb.) szintén „korcsoportos” rendezvény.
2. Attól persze ez még probléma, s jó lenne, ha tudnánk néhány tucat fiatalnak olyan légkört teremteni, hogy 20-30 percre oda tudjon figyelni Erdélyi Zsuzsannára, Duray Miklósra, Csoóri Sándorra, Papp Lajosra, Kellermayer Miklósra, Fekete Gyulára, Borzsák Istvánra, Andrásfalvy Bertalanra. Hogy érdekelje, amit Csapó Endre Sydneyből, Dobos László Pozsonyból, vagy Bence Lajos Lendváról, Tari István Óbecséről, Magyaródy Szabolcs Canadából mond a világról, ahogy Tornai József, Albert Gábor, Nagy Gáspár, Kalász Márton vélekedik a versről, Csete Ildikó, Császár Angéla, Ferencz Éva a művészetekről. Nem kívánhatjuk, hogy érdekelje Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre történelmi tapasztalata, nem Keszthely volt képviselőinek emlékezése, a jelenlegi képviselő elképzelései. Persze elvárnánk, hogy figyeljenek arra, amit Papp Sándor a környezetvédelemről, Schulek Ágoston, Ozsváth Ferenc, Andrasofszky Barna a sportról, az egészséges életmódról mondanak, vagy Lipp László mond lelkünk egészségéről (a felsoroltak több mint fele valóban 70 év feletti…).
3. Azt hiszem ugyanennyire érdekes, ahogy kollégánk nevezte „szent embereink” (itt valójában a szent őrültjeink szinonímájáról van szó!) motiváltsága. Ahogy a 36 fokos kánikula ellenére a 90 éves Borzsák professzor vállalta a 400 km-es utazást, hogy Keresztury Dezső antikvitás élményéről beszéljen, s a többiek –évről, évre hónapról, hónapra vállalják az esős- havas hajnali keléseket, vonatozásokat, autós csúszkálásokat Pécsről, Kaposvárról, Albertirsáról, Pozsonyból, hogy megosszák velünk tudásukat, vállalva: félretéve szakmai hiúságaikat is 20-25, néha 10 percben fejtik ki örökhagyásra érdemesnek tartott nézeteiket – ezt csak köszönni és újra megköszönni lehet.
4. Bárhogy gondolkodom – megértve: más mondanivalókra, előadói stílusra nevel a mai tömegtájékoztatás (lehet már az iskolák egyik része is?) - ezen nem tudunk (és talán nem is akarunk) változtatni Talán éppen azért is, mert kevés időnk van, s azt mi már jobban becsüljük. (Úgy remélem a mai ifjúságot jól ismerő helybeli kollégáinkkal közösen találunk majd erre is elfogadható megoldást.)
Kérek minden gondolatot, elképzelést írjatok le mondjatok el, miként lehet még hatékonyabb a következő év (évek) munkája a Balaton Akadémián. Jövőre január 28.-án, szombaton 11 órakor találkozunk a Kastélyban.
MINDNYÁJATOKNAK ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK!
Tisztelő barátsággal:
Szijártó István